Psalms 72

Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; ^a1És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! ^b 2Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. ^c 3Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. ^d 4A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. ^e 5Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem. ^f 6Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá. ^g 7Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá. ^h 8Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket. ⁱ 9Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos; ^j 10Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg. ^k 11Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. 12Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak. ^l 13Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed! 14Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. ^m 15És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál. ⁿ 16Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek! ^o 17Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg. 18Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban! ^p 19Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. ^q 20És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.